1968-ban, 24 évesen lettem a Német Agár Klub (DWZRV) tagja, nem sokkal azután, hogy megismerkedtem a „von Katwiga” kennel Afgán agár tenyésztőjével, Mrs. E. Röddevel. Tehát az első agaram természetesen Afgán agár volt. A következő 15 évben mindent megtanultam róluk, és a kiállításokon „képeztem” magam. Számos kiállításon jártam Európában, és később bekapcsolódtam ennek a kennelnek a tenyésztési programjába. Addigra három Afgán agár volt a tulajdonomban, köztük a többszörös Champion, és a 72-es világgyőztes – Haboob von Katwiga –, aki a mai napig a németországi Afgán agár történelem egyik legsikeresebb alakja. A hetvenes évek közepén megismerkedtem Németország egyik legrégebbi Saluki tenyésztőjével, Mrs. M. Hessing-vel, a „Mumtachir-ar-rih“ kennellel, aki az ötvenes évek elején számos importra alapozta tenyészprogramját. Például a „Mazuri és a „Sonnenheim”  (A MRS.HOPE WATERS egykor a SONNENHEIM-i Biwakuf-ot importálta Angliába!), és néhány más nagyon régi német Saluki vonal Németországban Hollandiából származó kutyákat is használt, például van de ORANJE MANEGE-t. Kennelében kétségtelenül az Irakból származó import volt nagy befolyású. Ez a barátság a hirtelen bekövetkező haláláig megmaradt, amikor Mrs. Hessing meghalt,  több mint 15 Salukit kellett elhelyezni. Végül magam is megtartottam egy kutyát. Csak párszor állítottam ki, 2 BOB és 1 BIS helyezést nyertem, és 6 évesen visszavonult. Családunk szeretett tagja volt, és közel 16 éves korában elhunyt. 1978-ban az Afgán agarak, 1979-ben  a Salukik bírói liszenszét  szereztem meg, 1986-ban Ír farkasagár és Skót szarvasagár specialistája lettem. (A nyolcvanas évek óta tagja vagyok a Skót szarvasagár Klubnak) Kétszer jártam a’ Dava Coursing for Deerhounds és Salukis’ versenyen. Sokat utaztam speciál kiállításokra, Crufts-ra.  Szerencsém volt, hogy ellátogathattam a Hope Waters Kennelbe, és Daván találkoztam Ernest Tebbs-sel és Chris Ormsby-vel.  A hetvenes években Marion és Theo Marpe otthona közelében éltem. IW Kennel Ard Ri. Erindale Kelly-vel, Briannel és Lorrimarral kezdték, és nagyon közeli barátok lettünk. Többször utaztunk együtt a Crufts and Windsor Show-ra. Lehetőségem volt megnézni az összes almukat, és együtt dolgoztunk a tenyésztési terveken és az alom kiválasztásán. Természetesen nagyon gyakran voltam az „Oelmühle, Gentle Giants és más kennelekben. Willi Hasselbrinkkel együtt részt vettem az első kiállításon és az EIWC kongresszuson Hollandiában. Ahogy mondtam 1983-ban, tagja lettem a Skót Szarvaskutya Klubnak, és kétszer szerepeltem a skóciai Dava Coursingen. Sokat tanultam erről a két fajtáról, köszönhetően a híres tenyésztőknek, mint Honest Anastasia Noble, Ardkinglas és Norah Hartley, Rotherwood. A kiállítási és bírói tevékenység mellett tagja vagyok a helyi agár klubnak és számos workshop és találkozó szervezője vagyok szintén. Előadásokat tartottam a kutyák anatómiájáról, és standardjukról. 1989-ben megválasztottak a Német Agaras Bírók elnökévé a DWZRV-ben. Munkámnak nagyon fontos része volt az új bírók oktatása, valamint az Agár Klubunk elnöksége és a bírók közötti kapcsolattartás. 2013-ban a Német Agár Klub, a DWZRV elnökévé választottak, és minden befolyásomat a tekintélyes donaueschingeni vadászkutya kiállításunkra fektettem. Néhány más rangos kiállítás mellett Skandináviában, Franciaországban és Nagy-Britanniában,  abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy kétszer is bírálhattam az FCI Világgyőztes kiállításait. (Hollandia 1993-ban és Németország 1991-ben)  Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy háromszor is zsűrizhettem a Skokloster Summer Show-t, és bírálhattam a Salukikat az Egyesült Államokban, Kentuckyban zajló Egyptian Event-en. Egy másik kiemelkedő esemény az IW Specialty bírálása volt Észak-Írországban.